Egy horvát modernista, aki bebizonyította: Kelet-Európa sem unalmas

Dušan Bekar munkássága megdönti azt az előítéletet, hogy a szocialista országokban csak szürke, fantáziátlan tervezés létezett. A horvát grafikus a 20. század közepén olyan vizuális nyelvet alkotott, ami ma is frissnek hat.

Mi történik, ha egy horvát designer bebizonyítja, hogy a kommunista korszak egyáltalán nem volt olyan szürke és unalmas, mint gondoltuk? Dušan Bekar (1931–2019) munkáit nézve ez pontosan ez történt. A zágrábi grafikus karrierje során reklámokat, csomagolásokat és plakátokat tervezett, amelyek ikonikusakká váltak a volt Jugoszláviában. A munkái tele vannak humorral és melegséggel – a háztartási tárgyakat humanizálta, életre keltette őket. Ez merőben ellentmond annak a sztereotípiának, hogy Kelet-Európa designja csak szürke és sivár volt.

Bekar fia és menye most mentik át az apuka hagyatékát a jövőnek. Nemrég adták ki a "Bekar Prelude" című monográfiát, ami körülbelül 200 munkáját mutatja be – reklámokat, plakátokat, csomagolásokat. A könyv rávilágít arra, hogyan oldotta meg a tervező a hiánygazdaság kihívásait: kreatívan és optimistán közelítette meg a mindennapi termékeket. Különösen híres volt az Efke filmgyártó arculatáért.

Nézd meg: miközben a világban azt hitték, hogy a vas függöny mögött nincs kifinomult design, addig olyan alkotók dolgoztak, mint Bekar, akik a nemzetközi modernizmus alapjain építették fel munkásságukat. A tanulság? A graphic design története sokkal színesebb és összetettebb, mint azt korábban gondoltuk.