A Calibri után a woke elleni háború következő design célpontjai

Mi történik, ha egy betűtípus politikai kérdéssé válik? Marco Rubio amerikai külügyminiszter nemrég utasította diplomatáit, hogy hagyják abba a Calibri használatát és térjenek vissza a Times New Roman-hoz. A döntést a „méltóság és professzionalizmus visszaállításának" nevezte. Lucas de Groot, a Calibri 2006-os tervezője ezt „szomorú és nevetséges" lépésnek tartja. Mivel Rubio a váltást a „woke programok felszámolásának" részeként indokolta, sokan az új amerikai adminisztráció ideológiai háborújának tekintik.

De vajon megáll-e a dolog a betűtípusoknál? A szerző ironikusan felsorolja, mi kerülhet még célkeresztbe: a Comic Sans „demokratikus dagadtsága", a svájci Helvetica „gyáva semlegessége", vagy akár a színátmenetek, amelyek „a hópehely generáció" jelképei lehetnek. A lista tovább bővül: a papír (mert a fák akadályozzák az ipari fejlődést), az ingyenes design eszközök (túl kommunisták), a felhasználói élmény tervezése (mindenki számít benne, ami gyanús), sőt még a zárójelek is (tipográfiai „biztonságos terek").

A szatíra mögött komoly kérdés húzódik: meddig terjedhet ki a politikai ideológia hatása a design világára? Amikor egy betűtípus váltás nemzetközi hírré válik, érdemes elgondolkozni azon, hogy a kreativitás és a politika határai valóban ennyire összemosódtak-e.